Mikor utazzunk?
Tavasszal és ősszel a legbarátságosabb az időjárás. Március-április folyamán a cseresznyevirágzás, november-decemberben az őszi levelek vonzzák a legtöbb turistát. Az esős időszakban (május-június) sokat esik az eső, magas a páratartalom, júliusban pedig elkezdődik az igazi nyár, a hőmérséklet a 40 fokot is elérheti. Augusztustól októberig gyakori a tájfun. Különösen szeptemberben lehet akár hetente többször is tájfun hatására meleg, de esős az időjárás. Ráadásul a nagy meleget a magas páratartalom miatt a valós hőmérsékletnél sokkal melegebbnek érezhetjük. A legkiegyensúlyozottabb időszak a november és a december, amikor a 20 fok sem ritka, a szikrázó napsütésben pedig gyönyörűek a sárga és piros őszi levelek, elsősorban a juhar és a gingko. Januártól márciusig viszont hideg van, nem csak az északi részen, Hokkaidón, hanem Japán fő szigetén is lehet fagypont közeli a hőmérséklet, eshet a hó, központi fűtés ugyanakkor csak a legészakibb területeken van.
Japán rendkívül biztonságos ország, így akár fiatal nők is utazhatnak egyedül minden gond nélkül. Ha nem utazási irodával vágunk neki az utazásnak, akkor érdemes előre, pontosan megszervezni az utat. Fontos, hogy kevés helyen beszélnek angolul, Tokió és a nagyobb városok belső kerületeit leszámítva pedig nincs minden helyen angolul átírva a japán szöveg. Szállást foglalni szinte mindig lehet az utolsó pillanatban, de gondolni kell a japán munkaszüneti napokra, hosszú hétvégékre, szünetekre. A két leghosszabb szabadság a december 29. és január 3. közötti Újév és az április 29. és május 5. közötti Golden Week. Augusztus közepén az o-Bon, a halottak napja miatt mindenki hazautazik, így erre gondoljunk előre, amikor utazunk, mert a legtöbb japán ilyenkor veszi ki a szabadságát és európai mértékkel mérve elképzelhetetlen tömegre kell számítani.
Mit vigyünk?
Japánban bármikor eleredhet az eső, így érdemes esőkabátot csomagolni. Ha nem tervezzük bicikli, esetleg autó bérlését, akkor sok gyaloglásra számítsunk. Előre gondoljunk arra, hogy kényelmes cipőből többre is szükségünk lesz, különösen az esős évszakban. Japánban a női cipőkből az átlagos méretnél, a 36-38, azaz 22 és 24 cm közöttinél, férficipőből pedig 43-asnál, vagyis 27.5 cm-esnél nagyobb cipőt nem mindenhol lehet kapni. Gyógyszert feltétlenül készítsünk be, mert a japán gyógyszerek másféle hatóanyagtartalmúak, a használati utasítás pedig japán nyelvű. Ugyanez lehet a probléma a kozmetikumokkal, ha nincs japánul olvasó ismerősünk, inkább csomagoljunk a megszokott termékeinkből. Ha nem turisták vagyunk, hanem üzleti útra érkezünk, akkor mindenképpen legyen nálunk elegendő névjegykártya, mert arra biztosan szükségünk lesz. Ha japán családhoz vagyunk hivatalosak, vigyünk ajándékot, mert a japánok nagyon fontosnak tartják az ajándékozást. Legjobban a magyar ételeknek, dísztárgyaknak örülnek, lehet apróság is, de feltétlenül legyen szépen becsomagolva.
Hova utazzunk?
Japán egy rendkívül hosszú, észak-déli irányban 1300 km kiterjedésű ország, eltérő éghajlattal és kultúrával. Négy fő szigetből áll, északon Hokkaidó (Hokkaidō), délebbre a fő sziget Honsú (Honshū), a kisebbek pedig Sikoku (Shikoku) és Kjúsú (Kyūshū). Amit feltétlenül látnunk kell, az a régi főváros, Kiotó (Kyōto) és az 1868 óta „új” főváros, Tokió (Tōkyō). Ha tehetjük, mindenképpen nézzük meg Narát, a Fudzsit (Fuji) és környékét, Nikkót (Nikkō), Himedzsit (Himeji), Hirosimát (Hiroshima) és a közelében található Mijadzsimát (Miyajima).
Mennyi pénzből?
Csak a pénztárcánktól függ, hogy hova tudunk utazni Japánon belül, mivel a belföldi közlekedés drága. Ha a legolcsóbb szállásokon szállunk meg, keveset és helyi ételt eszünk, és csak két templomba, szentélybe vagy múzeumba látogatunk el, akkor is legalább 18.000 Ft/fő költőpénzzel kell kalkulálnunk. Ha jó minőségű hotelben akarunk megszállni, bérelt autóval vagy taxival közlekedni és jó éttermekben enni, akkor a napi költségvetésünk elérheti a 90.000 Ft/főt is. Természetesen, ha nem egyedül utazunk, akkor a költségek ettől eltérőek lehetnek. Japánban 8 % a forgalmi adó, de az árakat sokszor ÁFA nélkül tüntetik fel. Néhány helyen tudunk ÁFA mentesen vásárolni, de csak ha nálunk van az útlevelünk. A borravaló egyáltalán nem ismert, csak akkor adjunk, ha zavarba akarjuk hozni a felszolgálót.
Mivel fizethetünk?
A hitelkártya, elsősorban a Visa és a MasterCard egyre inkább elfogadott a nagyvárosokban, vidéken azonban készüljünk fel arra, hogy csak készpénzben tudunk fizetni. A készpénzlevétel nem minden bankban lehetséges, illetve mind közül a legköltségesebb megoldás, ezért mindenképpen legyen nálunk japán Yen (jen), amikor Japánba érkezünk.
Hol szálljunk meg?
Japánban sokféle szálláshely van az ötcsillagos szállodától a youth hostel-ig, de ha igazi japán helyen szeretnénk megszállni, akkor válasszuk a hagyományos japán szállodát, a rjokant (ryokan). Itt a régi japán berendezés fogad bennünket, már az előtérben le kell cserélnünk a cipőnket a rjokanban kapott papucsra, és a szobában abból is ki kell bújnunk, mivel a tatamira csak zokniban vagy harisnyában szabad rálépni. A megágyazás a futon, azaz matrac leterítéséből áll, erre jön a lepedő és időjárástól függően változó vastagságú paplan. Mivel télen nincs fűtés, így éjszaka fűtőszálas, elektromos takarót is használnak.
Mit együnk?
Japánban minden ételtípusra külön étterem szakosodott. Vannak úgynevezett családi éttermek is, ahol mindenféle fogás kapható, de ezek nem túl gyakoriak. Hagyományosan a japán étkezés rizsalapú, a fő fehérjeforrás pedig mindig is a hal volt. E két fő alapanyagot egészítették ki tengeri növényekkel, szójababból készült termékekkel, zöldséggel, gyümölccsel és természetesen a japán zöldteával. Eredetileg tehát tejtermék, kenyér, vörös és – a hal kivételével – fehérhús nem szerepelt az étlapon. Manapság azonban egyre elterjedtebb a csirke (főleg nyársra húzva: jakitori/yakitori), a marha (a Kóbe városáról ismert vagjú/wagyū vagy sütve szukijaki/sukiyaki) és a disznóhús (pl. a rántott hús, a tonkacu/tonkatsu), az indiai pörkölt, a curry japános változata (karé), de megtalálható Japánban az összes világszerte elterjedt gyorsétterem is. Régóta hódítanak a szinte kizárólag fehérlisztből készült termékeket árusító pékségek. A tésztaételek mindig nagyon népszerűek voltak, elsősorban a szójaszószba (sóju/shōyu) forgatott hajdina tésztából készült szoba (soba) és a vastagabb udon. Újdonság, hogy a külföldiek között hódító, a különböző feltétekkel ellátott tésztás húslevesre, az eredetileg kínai rámenre szakosodott éttermek gombamód nőnek ki a föld alól. Népszerűek a kenyérmorzsa durvábbra őrölt változatában (panko) megforgatott és olajban kisütött, valamint a vajban sült tenpura ételek is. Szusit (sushi) bármilyen évszakban ehetünk zöld tormával (vaszabi/wasabi), szójaszósszal és gyömbérrel (sóga/shōga) vagy csak magában a nyers halat (szasimi/sashimi) és hozzá rizst, a forró sütőn készült ételek (teppanjaki/teppanyaki vagy a palacsintatésztába kevert hús és zöldség okonomijaki/okonomiyaki) és a leveses egytálételek viszont inkább a hűvösebb évszakokban népszerűek (pl. oden). A japánok hétköznap sokszor visznek magukkal lunch box-ban szépen elrendezett ételeket is (bentó/bentō) és háromszög alakúra gyúrt rizsgombócba rejtett halat vagy tengeri herkentyűt, moszatot is (onigiri).
Hol vásároljunk?
A nagyvárosokban jellemző a tömegek vásárlási láza, mely minket is könnyen elkaphat, akár elegáns áruházról, akár utcai árusító helyekről legyen szó. Van néhány olyan üzlet, ahol igazi különlegességeket találunk, ilyen például a Tokyu Hands áruházlánc vagy az eredetileg papír-írószerre szakosodott, manapság viszont gyakorlatilag a romlandó élelmiszeren kívül mindent kínáló Loft. Jó üzletet csinálhatunk a 100 Yen-es boltokban és áruházakban is, ahol tényleg minden ennyibe kerül. Ne felejtsünk el legalább egy fedett, kisboltokat tömörítő utcába elmenni, a legjobb, ha Kiotóban a Teramacsit (Teramachi) ejtjük útba. Éjjel-nappal nyitva tartó kis szupermarketek is mindenhol vannak, nem is sokkal drágábbak, mint nagyobb társaik.
Hova érkezzünk?
Ahhoz, hogy minél többet lássunk Japánból, érdemes Tokióba érkezni, majd gyorsvonattal, sinkanszennel (shinkansen) Kiotóba utazni, onnan pedig az Oszaka (Ōsaka) repülőtérről haza. Tokióban és környékén két repülőtér van, Haneda a városban, Narita pedig a szomszédos Csiba (Chiba) prefektúrában. Narita-ról gyorsan és egyszerűen juthatunk el a főváros különböző pontjaiba vonattal.
Mit nézzünk meg Tokióban?
Tokióban nincs klasszikus óváros vagy belváros, nagyon különböző hangulatú kicsi városkák összeépüléséből jött létre. Nem vesszük észre, amikor a szomszédos Jokahamába (Yokohama) vagy Kavaszakiba (Kawasaki) érünk, mert egybeépült a fővárossal. Tokió sosem alszik. Nincs olyan, hogy sötétbe borulna a város, és senki sincs az utcákon. Hömpölygő tömegbe éjjel 1-kor is keveredhetünk, és sosem lesz olyan, hogy nem tudunk hol enni vagy inni az éjszaka közepén. A felhőkarcolókat, forgalmas részeket este vagy akár éjjel is megnézhetjük, a templomokat, szentélyeket viszont csak nappal lehet látogatni. Télen elég korán, 4 óra körül sötétedik, de mivel nincs óraátállítás, így nyáron is már 7 körül lemegy a nap. Mindenképpen érdemes megnézni (nem fontossági sorrendben):
1. Aszakusza (Asakusa) környékén a Szenszódzsi (Sensō-ji, a dzsi (ji) a buddhista templom kínai írásjegye), a Nakamisze (Nakamise) és a Denbóin (Denbōin) utcák régi, hagyományos boltjai. Gyalog 15 perc alatt érhetjük el a világ legnagyobb TV-tornyát, a 634 méter magas Skytree-t. Itt 451 méter magasból élvezhetjük a kilátást.
2. A Meidzsi dzsingú (Meiji jingū), vagyis Meidzsi sintó szentély és környéke, a fiatalos, kosztümökbe öltözöttekről ismert Haradzsuku (Harajuku) és Aojama (Aoyama).
3. Sibuja (Shibuya) a minden irányba szétágazó zebrák találkozási pontja és az európai stílusú Omoteszandó (Omotesandō).
4. Sindzsukuban (Shinjuku) a Tocsó (Tochō), vagyis a Tokió városháza, mely 202 méter magas, a liftek 22.30-ig visznek fel díjmentesen a legmagasabb, 45. emeletre. Szép időben, elsősorban télen és reggel látszik a Fudzsi. Sindzsuku a legnagyobb közlekedési csomópont, naponta több, mint 3 millió ember megy keresztül az állomáson, gyakorlatilag egyenlő Tokióval. Nyugati részén kormányhivatalok, felhőkarcolók, a keletin a szórakozónegyed található. A Sindzsuku gjoen, azaz park (Shinjuku gyoen) 1906-ban készült a császári családnak, 1951-ben lett publikus. Cseresznyevirágzáskor különösen szép.
5. Odaiba kedvelt fotós helyszín, innen ugyanis tökéletes a kilátás a Rainbow hídra és a Tokió-toronyra (333 m). Itt van a Szabadság-szobor kicsinyített mása, bevásárló- és szórakoztató központok, plázák és a Fuji TV székháza is.
6. Ginza a leghíresebb bevásárló kerület. Japán legrégebbi áruháza, a Mitsukoshi mellett találjuk a Wako óratornyot, és egy helyen minden fontos luxusmárkát. Itt van Tokió Kabuki színháza is.
7. Akihabara 10-15 évvel ezelőtt még az elektronikai negyed volt, kizárólag elektronikai cikkeket árusító boltokkal, áruházakkal. Ma már azonban inkább a videojáték, a manga és anime kedvelői találnak itt érdekességeket, az otaku jelenség különböző megnyilvánulásait, manga kávézókat és egyéb szórakozóhelyeket.
8. Tokió állomás régi épülete (Marunoucsi/Marunouchi) és a császári palota. A mai császári palota a hatalomátvétel előtt a Tokugava (Tokugawa) sógun család kastélya volt. Ha látni szeretnénk, előre kell regisztrálnunk.
9. Ueno a múzeumi negyed, olyan fantasztikus helyekkel, mint a Nemzeti Múzeum. Ha nyáron látogatjuk a hatalmas kiterjedésű parkot, akkor a kb. 1900 éves Nezu szentély közel 3000 azáleával tarkított kertjét is nézzük meg.
Mit nézzünk meg Kiotóban?
Kiotóban 1600 buddhista templom, 400 sintó szentély és 200 kert várja a látogatókat, így két teljes hét is nagyon kevés, de felsorolás szinten ezek a kihagyhatatlan helyek:
Kinkaku-dzsi (ji), Kijomizu-dera (Kiyomizu-dera), Ginkaku-dzsi (ji), Rjóan-dzsi (Ryōan-ji), Nidzsó (Nijō), Heian-dzsingú (Heian-jingū), Gion, Pontocsó dóri (Pontochō dōri), Szandzsó (Sanjō), Sidzsó (Shijō), Nisiki (Nishiki)/Teramacsi (Teramacsi), Arasijama (Arashiyama), Fusimi-Inari (Fushimi-Inari).
