• A japán agrárium és élelmiszeripar
  • Fogyasztási trendek

 

 

A japán agrárium és élelmiszeripar

 

A japán mezőgazdasági szektor legégetőbb problémái, az alacsony termelékenység, a magas, ugyanakkor nem megfelelően elosztott mezőgazdasági támogatások torzító hatása és a kevés elérhető mezőgazdasági termelésre alkalmas földterület, erőteljesen meghatározzák a japán élelmiszeripar fejlődését. A fukushimai nukleáris baleset tovább nehezítette a japán élelmiszeripari exportot és minden korábbinál jobban növelte az élelmiszer import jelentőségét. Mindazonáltal a japán kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a fukushimai nukleáris balesettel kapcsolatos export korlátozások mihamarabb teljesen lebontásra kerüljenek. Kilenc évvel a fukushimai katasztrófa után, egyre több ország engedélyezi a japán élelmiszeripari importot. A 2011-es nukleáris baleset után összesen 54 ország korlátozta az érintett régióból származó mezőgazdasági és élelmiszeripari importot. Ez a szám 2020 februárjára 20 országra csökkent. Az elmúlt egy évben Bahrain, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Brunei és a Fülöp-szigetek is törölte az érintett területekre vonatkozó korlátozásokat, miután biztonságosnak ítélték meg a japán termékeket. Annak ellenére, hogy egyre több ország engedélyezi a japán élelmiszerek importját, Japán legközelebbi szomszédjai, Tajvan, Kína, Dél-Korea és Hong Kong továbbra is tiltólistán tart számos mezőgazdasági és halászati terméket Japán Tohoku és Kanto régiójából, elsősorban Fukushima prefektúrából. Ez különösen annak fényében fájó pont Japán számára, hogy ez a négy ország felelt a japán élelmiszeripari export 55%-ért 2019-ben.

 

 

2015-ben immáron negyedik alkalommal adta ki a japán mezőgazdasági minisztérium (Ministry of Agriculture, Forestry and Fisheries, MAFF) 10 évre szóló agráriumra és vidékfejlesztésre vonatkozó stratégiáját. Az alapterv iparági és regionális fejlesztési tervet tartalmaz, melynek jelentősebb lépései a következők: az élelmiszer kínálat folyamatos biztosítása, fenntartható mezőgazdasági fejlődés és vidékfejlesztés előmozdítása, a 2011-es földrengés utáni rekonstrukció, valamint intézményi reform. Az alapterv egyik fontos lépése az önfenntartásra való törekvés. Japán szinte minden élelmiszeripari termékből importra szorul, 2018-ban 37%-át tudta előállítani kalória alapon a nemzeti szükségletnek, míg értékben ez az arány 66% volt. Rizsből (97%), édesburgonyából (95%), tojásból (96%), mandarinból (unshu mikan, 100%) magas az önellátottsági mutatója Japánnak, más termékekből viszont mindenképpen importra fog szorulni a jövőben. Az ország önellátottsági rátája zöldségekből 77%, tejből és tejtermékekből 59%, búzából 12%, marhahúsból 36%, sertéshúsból 48%, baromfi húsból 64%, míg takarmányból 25% volt 2018-ban. A MAFF agráriumfejlesztési terve 2025-re azt tűzte ki célul, hogy a szükséges kalóriamennyiség 45%-át, míg értékben 73%-át tudja előállítani a hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar. Mindazonáltal Japán várhatóan továbbra is jelentős élelmiszeripari importra fog szorulni, különösen olyan termékekből, mint a hús, tejtermékek, búza, kukorica. Ez elsősorban a fogyasztói szokások változásának tudható be, valamint az ország adottságaiból adódik, miután ezeket a termékeket nem lehet versenyképesen előállítani a szigetországban.

 

A japán minisztérium szükséges lépésként említi a mezőgazdasági szektor számára a japán élelmiszeripari export növelését és a japán élelmiszeripar globális terjeszkedését. A japán mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportja nem érte el a kormány által kitűzött 1 billió jenes célt 2019-ben, ami elsősorban a gyenge fésűkagyló és makréla fogásnak, valamint Dél-Korea japán termékek iránti bojkottjának köszönhető. Tavaly a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportja 912,1 milliárd jen volt, ami az elmúlt 7 év legmagasabb volumene, mindazonáltal a növekedés üteme jelentősen lassult 2019-ben az előző évekhez képest.

 

Fogyasztási trendek

 

A hagyományos japán konyhát és étkezési kultúrát –a kiváló ízvilág mellett- elsősorban az egészséges összetevők és elkészítési módok, valamint a szezonalitás jellemzik. Fontos azonban megjegyezni, hogy az étkezési szokások jelentősen változtak az elmúlt években és meglehetősen gyors ütemben tolódik el egyre inkább a nyugati típusú étkezési kultúra felé. A változás elsősorban a megnövekedett hús, tojás, tej és tejtermékek fogyasztásában jelentkezik, valamint a korábbinál is magasabb éttermi fogyasztásban és készétel, feldolgozott élelmiszer vásárlásban.  

 

A japán egészségügyi-, munkaügyi-, és népjóléti minisztérium (Ministry of Health, Labor and Welfare, MHLW) 2017-es felmérése szerint, a japánok napi hús (halat és tengeri állatokat nem számítva) bevitele átlagosan 97 g volt. Összehasonlításképpen a KSH 2017-es adatai szerint Magyarországon a napi sertés és baromfi hús bevitel egy főre vetítve összesen 103 g volt (teljes húsbevitel 167 g/nap/fő). A gabonák közül továbbra is a rizsfogyasztás a meghatározó, háromszor annyi rizst fogyasztanak a szigetországban, mint búzát és hatszor annyit, mint burgonyát. Zöldségek közül, nagy arányban fogyasztanak zöld leveles zöldségeket, ami a teljes zöldségfogyasztás egy harmadát teszi ki. Természetesen a hal és tengeri állatok (rák, kagyló, tintahal stb.) fogyasztása is meghatározó a hagyományos japán konyhából adódóan, mindazonáltal a húsfogyasztás mostanra meghaladja halfogyasztást. Már a 2000-es évek előtt elkezdődött egy erőteljes változás, ami odáig vezetett, hogy 2006-ban a húsfogyasztás meghaladta a halfogyasztást és ez trend egyelőre folytatódni látszik

 

Hasznos linkek: Japán konyhaszótár

                              A japán konyha rövid története

                              A sushi rizs elkészítése

                              Japán halnevek angolul